A Trianon Kiskönyvtár 4. kötete Bethlen Istvánnak, Magyarország egykori miniszterelnökének két előadását, valamint az egyházi ember, Haiczl Kálmán visszaemlékezését tartalmazza. Bethlen István miniszterelnöki tisztségéről való lemondása után előadókörutakat tartott a magyar kérdésről. Első előadásában általánosan vázolja a trianoni békediktátum visszásságait, a magyarokkal és más nemzetiségekkel szembeni igazságtalanságait. Fontos kérdések kerülnek elő: mennyiben alkalmazták a győztesek az általuk fennen hangoztatott nemzetiségi elvet? Amennyiben alkalmazták, vajon nem lett volna szükséges más elveket is figyelembe venni? Valóban elnyomásban éltek Magyarországon a nemzetiségek? A békerendezés szülte állapotok mennyiben javítottak a helyzetükön? Az előzőhöz szervesen kapcsolódó másik előadásában, melyben az erdélyi kérdés kerül terítékre, a probléma rendkívüli összetettségét hangsúlyozza, amelyben a román és a magyar nép feloldhatatlannak tűnő konfliktusa húzódik. A trianoni döntés teremtette helyzet nem egyszerűen magyar vagy közép-európai kérdés, hanem egy megoldásra váró égető probléma, amely hosszabb távon egész Európa biztonságát veszélyezteti. Haiczl Kálmán szemtanúként érzékletes képet nyújt a Felvidék cseh megszállásáról. Részletesen bemutatja a magyarokat ért atrocitásokat, a magyar múlt tudatos és következetes eltörlésére irányuló cseh törekvéseket. Beszámolója alapján az impériumváltás korántsem volt "felszabadulás", ahogy azt a propaganda láttatni kívánja.