Ez a könyv tulajdonképpen a játék teológiai/filozófiai megvédése. A szerző mind a mindenség kezdetében (a teremtés oka), mind az útban (különösen a szertartásokban) és a végcélban (mennyei örök élet) egyaránt egy olyan nem szükségszerű, de komoly és örömet okozó tevékenységet lát, amely a nemes értelemben vett játékos tevékenység sajátossága. Ezt a gondolatot nem pusztán a kereszténységben mutatja ki (kitérve ott annak látszólagos ellenzésére és félreértéseire is), hanem számos ismert más vallású filozófusnál is. Rehabilitálja az \"eutrapelia\" erényét is, visszaemelve az arany középútra azt, az igazi bölcsek erényének nevezve, akik ég és föld között lebegnek, egyszerre jelen vannak abban, de függetlenek is attól a tevékenységtől és világtól, amelyben vannak, tudják milyen az építő és nem bántó humor, és nem is vaskalaposak, stb. Üdítő könyv a maga területén és segít benne, hogy bármivel is foglalkozunk, ne felejtsük szem elől a végső célt és örömöt, és az ahhoz vezető út akadályait könnyebben vegyük.