Munkássága a magyar prózában Mészöly Miklóséhoz hasonlítható. Műveinek fő témája a háború és a szerelem. Kritikusai "Ukrajna bárdjának" is nevezik, mert műveinek színtere a határvidék (a Kresy, mely fogalommá vált a lengyel kultúrában), ahol együtt éltek lengyelek, ukránok és zsidók. Ukrajna, mint a XIX. századi lengyel romantikusoknál, nála is a nemzeti konfliktusok színtere. A háború, mint a világvége víziója jelenik meg műveiben, melyből nincs újjászületés, mert a lengyel Ukrajnát, a határvidéket elpusztítja a történelem. Ugyanez a motívum szerepel az emigrációban megjelent regényeiben is. A katyni regény -számos önéletrajzi szála mellett- a lengyel történelem megdöbbentő tragédiájának állít emléket.