A III. szibillakönyv

Az ókori ember a legkülönfélébb módon fürkészte a jövőt. Különös súllyal estek latba a Kr. e. 6. századtól mind népszerűbbé váló pogány jósnők és prófétanők, a szibillák kinyilatkoztatásai.
A szibillajóslatok három kontinens és három kultúrkör találkozásához vezetnek minket: Ázsia, Európa és Afrika pogány, zsidó és keresztyén írói írták, majd egymás munkáit felhasználva dolgozták át és szerkesztették újra őket. Ezek az iratok a pogány ókortól az őskeresztényeken át a középkorig a vallásos gondolkodás részei maradtak - akár isteni kinyilatkoztatásnak, akár csalásnak vagy ördögtől valónak vélték őket.

A III. szibillakönyv abban a sokszínű vallási és kulturális közegben született, amely a Földközi-tenger medencéjét jellemezte az ún. intertestamentális korban (kb. Kr. e. 400 - Kr. e. 5) és az első keresztyén időkben. Ez az a korszak, amelyben a deuterokanonikus iratok mellett az Újszövetség könyvei is megszülettek: ez Megváltónk kora.

Toókos Péter János OSB obl. könyve ebbe a világba nyújt tudományos szintű, de a laikus olvasók számára is érthető és élvezetes bevezetést. A szerző a könyv részletes bemutatása mellett a mű prózai és hexameteres fordítását is közli - ami azért is örömteli, mert teljes magyar fordítás eddig még nem készült a műről, és a szibillakérdéskör kapcsán megjelent utolsó magyar nyelvű monográfia is több mint százéves.

A szerző református teológus, a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor bencés közösségében él szerzetesi életet.