A kárpátaljai holokausztról számos publikáció született az elmúlt években, ennek ellenére a téma alapos, a levéltári források átfogó számbavételén alapuló feldolgozása mindmáig nem készült el. Kosztyó Gyula hiánypótló kötete a magyarországi és ukrajnai levéltári iratok többéves, szisztematikus feltárásán alapul, amely minden eddiginél részletesebben mutatja be a kárpátaljai zsidóság megsemmisítéséhez vezető eseményeket, valamint az azt követő politikai és gazdasági folyamatokat.
A kárpátaljai zsidóság gettósításának és deportálásának bemutatása mellett azt vizsgálja, hogy mi lett a tulajdonukat képező vagyontárgyak sorsa. Eddig ismeretlen korabeli közigazgatási iratok felhasználásával tárja fel a pénz és az ékszerek összegyűjtésének, valamint az ingóságok, a házak, a földek, a haszonállatok, továbbá az üzletek és műhelyek állami leltározásának és magánkézbe juttatásának részleteit.
Mindebből kibontakozik az az eljárásrend, amelyet később az ország más részein végrehajtott deportálások során is követtek. Kárpátalja kísérleti terepnek bizonyult a magyar közigazgatási szervek számára azzal kapcsolatban, milyen feladatokat kell végrehajtaniuk, milyen problémákat kell megoldaniuk a zsidók összegyűjtése és a hátramaradt értékeik hasznosítása során.
A kötet részletesen bemutatja a vagyontárgyak leltárba vételének folyamatát, a felhasználás állami céljait, a fosztogatásokat, a nem zsidók vagyonigényléseit és ezek indoklásait, az elbírálás közigazgatási mechanizmusát, továbbá a szétosztás gazdasági és szociálpolitikai hasznosulását. Mindezek nyomán a szerző tovább árnyalja a magyar közigazgatási szervek szerepét a deportálások végrehajtásában, s megvilágítja azt is, hogy a nem zsidó lakosság hogyan viszonyult az eseményekhez.