A magyar zene évezredei II. - Az avarkortól az Árpádokig (568-1301)

Az előmagyaroknak is nevezett/titulált avarokról vagy várhunokról számos ásatási lelet és korabeli írás könnyíti a rájuk való visszaemlékezést. Közel félezer éves Kárpát-medencei létük, és az Árpádi magyarok bevonulásának kutatása új eredményeket hozott. A múlt évszázad leletei nagyban hozzájárultak eddigi ismereteink bővítéséhez, különösen az avar hangszerek és a zenéről szóló új bizonyítékok megtalálásával. Árpád-házi nagy királyaink alatt a keresztény Európából származó, és a magyar vonatkozású, világi és vallásos énekek bővebb terítéket kínálnak. Jelesnapi, népi játékokban még ma is fel-fel bukkannak a táltos idők varázsló énekei: a regösénekek. Különös frissességgel hatott, és termékenyült meg mindkét irányban - Keletről Nyugatra és vissza - az ún. vágáns énekek és táncok sokasága. Az oda-vissza dallamáramlások, a magyar királyok fővezérlésével vezetett kereszteshadjáratok és az Árpád-házi szentek Európának is példát mutató élete számos himnuszunk megírásának serkentői lettek. Árpád-házi uralkodóink utolsó másfél évszázada alatt immár virágzása teljében jelenik meg egy halottbúcsúztató és egy Mária-ének, melyeket a magyar középkori költészet és énekkultúra csúcspontjának emlékeként tart számon az irodalom és a zenetudomány. Kötetünkből kiviláglik, míly gazdag volt művészetekben a középkori Magyarország.