A szerző tizedik önálló kötetét tartja kezében az olvasó, amelyben három versciklusba rendezte az elmúlt években írt verseit, továbbá egy rövid szemelvényt is közöl a Manasz című archaikus kirgiz hőseposz első teljes magyar műfordításából, amelyet az eredeti kirgiz verselés magyarra átültetésével valósított meg, és külön kötetben jelentetett meg három éve. A versek között a legkülönbözőbb műfajokat és versformákat találjuk: balladát, parafrázist, humoros karikatúra-verseket, haikukat, hexameterben írt történelmi monodrámát négy képben a késő antikvitás egyik legellentmondásosabb alakjáról, Julianus császárról, és buzgó Simon apostol apokrif életrajzának kis, verses ikonjait. A kötet legtöbb darabjában a szerző a csöndek anatómiáját alkotja meg: a tétova várakozásét, a rettegőt, a monoton munkáét, a kézmosásét, de a görnyedő öreglétét, a téli tájét, a meditatívat, az Istenhez fordulót, a megfáradt csöndet, vagy épp a szerelmes áhítat csöndjét is, amelyek egy nemez szálaiként szövik át világunkat.