A köznevelésben az oktatáseredményesség mérése a tanuló dolgozatának értékelésétől a nemzetközi mérésekig jól kidolgozott, az eredmények érdeklődésre, közérdeklődésre és a döntéshozók figyelmére tartanak számot. A nevelés eredményességének mérései ezzel szemben ritkák, kevésbé ismertek, esetleg nem mutatnak túl a tanulók iskolához való viszonyának elemzésein. A nevelésieredmény-vizsgálat az intézményes nevelés eredményességmérését célozza meg. Az irodalomból ugyanis nem iskolamodellek külvilág felé deklarált önképének, identitásképző önbemutatásának, oktatáselméleti vonatkozásoknak, szocializálással kapcsolatos célkitűzéseinek teoretikus leírásai, hanem összevető jellegű empirikus eredmények hiányoznak. A vizsgálat ennek megfelelően korszerű (Rust et al., 2020) pszichometria, szűkebben, a téma okán pedagometria: a mérés nem eszméken, hanem empírián alapul. A nevelés eredményén nem a tanulók szociális készségeinek, társadalmi igazságosságról alkotott véleményének, klímakérdésekhez való hozzáállásának vagy iskolai hiányzásainak alakulását (Prior et al., 2021) értem, hanem a többségi, katolikus és Waldorf-iskolamodellek egyént szocializáló hatásainak különbségeit keresem.