A magyar színháztörténet egyik élő legendája a Marat/Sade kaposvári előadása. Ács János rendezése olyan szintézist teremtett, amely nemcsak a magyar (és az egyetemes) színházművészet meghatározó irányzatait foglalta össze, hanem a 80-as évek értelmiségi gondolkodásának progresszív irányait is. A Marat/Sade-ban szerencsésen összegeződtek a kaposvári társulat törekvései és Ács János addigi pályájának újdonságai.
Sándor L. István könyve először tesz kísérletet arra, hogy bemutassa ennek a meghatározó jelentőségű színházrendezőnek a munkásságát. A folytatás lehetőségével biztató munka Ács János pályáját a kezdetektől a Marat/Sade-ig tekinti át. Bemutatja a Paál István vezette Szegedi Egyetemi Színpadot - azt az amatőr színházi műhelyt, ahol Ács János szoros kapcsolatba került a színjátszással, s vezető színészként az első sikereit aratta. Rendezőként is itt készítette az első előadását. Majd a könyv sorra veszi azokat az előadásokat, amelyeket Ács előbb főiskolásként, majd a kaposvári társulat tagjaként (illetve meghívott vendégként) készített, és amelyek azonnal a pályakezdő rendezőre irányították a szakma figyelmét. A Szöveg és zene, az Esküvő, az Átváltozások, a Szentivánéji álom vagy a budapesti Játékszínben bemutatott Komédiások és a Józsefvárosi Színházban játszott A tavasz ébredése értékeit azonban kitakarja a Marat/Sade legendája. Mint ahogy ez azt is akadályozza, hogy magát a kaposvári Peter Weiss-bemutatót is művészi teljességében, gondolati összetettségében lássuk. Sándor L. István könyve a legendák mögé tekint, és a korukban elevenen ható, a színházi gondolkodást megváltoztató előadásokra, illetve a bennünk megmutatkozó alkotói és színészi teljesítményekre irányítja a figyelmet. Mert Ács János diadalmas pályakezdése aligha képzelhető el Eörsi István dramaturgi, Szegő György és Donáth Péter tervezői, Márta István zeneszerzői, Balkay Géza, Máté Gábor, Lukács Andor, Jordán Tamás, Básti Juli, Csákányi Eszter, Rajhona Ádám, Bezerédi Zoltán és mások színészi teljesítménye nélkül.