Aczél Géza különös értelmező szótárának e második kötete is az utóbbi évtizedben született önéletrajzi trilógiában - (vissza)galopp, (kontra)galopp, (búcsú)galopp - kialakított és készre csiszolt versformát és dikciót, a "faltól falig" érő, rímtelen verssort alkalmazza, amelyet belülről bokrosan burjánzó belső rímek tördelnek fel, érdekes feszültséget hozva létre a nagylélegzetű szabadvers és a makáma közötti állandó ingadozással. A hosszú sorok tizenkét soros versszakokat alkotnak, az így létrejövő szócikkek pedig többnyire önéletrajzi fogantatásúak, így válnak egy lassan több évtizedes, töredékességében is monumentális múltidézés részleteivé.

Aczél Géza József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő 1947-ben született Ajakon. Magyar-orosz szakot végzett a debreceni egyetemen (KLTE), 1975-ben doktori címet szerzett Kassák Lajos avantgárd korszakáról írott dolgozatával. 1978 és 2015 között a debreceni Alföld folyóirat szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. Verseskötetei mellett több tanulmánykötete jelent meg a magyar avantgárd történetéről, köztük egy Kassák-monográfia.
Verseskötetei a Jelenkor Kiadónál:
A. G. úr X-ben (1997), (ablak)(szakács) (2003), (szakma)alkony (2005), (fél)édes hendikep (2006), (vissza)galopp (2007), (vers)szakadás (2008), (kontra)galopp (2009), (ő)szike (2010), (búcsú)galopp (2012), (szino)líra (2014)