A lélek gőze

Bistey András így elemezte a szerző első, "Az utolsó ebéd" című novellakötetét:
"Ahmed Amran írói munkássága több szempontból is érdekes jelenség a magyar irodalomban. Első könyve okkal kelthet érdeklődést, és nem csak szerzőjének életútja miatt. Sajátos arab-magyar kulturális kötődése olyan szint hozhat irodalmunkba, amilyennel, emlékezetem szerint, eddig nem találkoztam".



"Ingatlanodat akkor veszik meg tőled, ha el akarod adni. Ha az eladására rábeszéltek, valószínű, hogy tudatod alatt el akartad adni. A rábeszélés nem más, mint a másik belső hangjának megkeresése. Egy dal meghallgatása, egy festmény megtekintése, egy novella olvasása után mindenkiben más marad meg, más ülepszik le. Az iskolában a tanár azt tudja jól elmondani, ami a belső hangjával megegyezik."
(Részlet a Belsőhang című novellából)



Ahmed Amran, a magyarul alkotó, jemeni származású író, keleti fűszerekkel meghintett, utaztató, filozofikus hangvételű novelláiban ízelítőt kapunk az arab gondolkodásról, stílusról, meseszövésről. A novellabeli alakok történetein és dialógusain keresztül Amran érzékenyen világít rá a különböző kultúrák kapcsolódási és eltérési pontjaira. Ez a novellakötet különös házasság a magyar és az arab irodalom között.

Amran, mint nem anyanyelvű, átgondolja a magyar szavakat, bátor szójátéka és meglepő szóhasználata révén néhol olyan árnyalatokat és rejtett szépségeket fed fel, amit mi - magyar anyanyelvűek - gyakran nem veszünk észre. Az író első, Az utolsó ebéd" című novellakötete (Fekete Sas Kiadó, 2017) elemzői és olvasói részről jó fogadatásban részesült.

Jelen kötete új, független történeteket mesél, de bizonyos értelemben mintha "Az utolsó ebéd" novellafolyam utóhangjai is érződnének benne. Ez a kötet az elsővel, az első pedig ezzel válik egésszé.