Christa Wolf írónő-alteregója a regény kezdetén épp Los Angelesbe tart, ahol kilenc hónapot tölt ösztöndíjasként. Keresztül-kasul bejárja a várost, ismerkedik az ott lakók színes, nemzetközi forgatagával, az ország népeivel, tájaival, kultúrájával, s persze a kapitalizmus vadhajtásaival. De ez az utazás egyben időutazás is. A valóságos ismerkedést az amerikai életformával át-meg átszövi az emlékezés, a különböző idő- és korszakokból feltoluló emlékképek sora: a gyerekkort megidéző múlttól egészen a regény jelenkori eseményeinek jövőbeli megírásáig, vagy a könyv az író saját élményeinek önéletrajzi elemekkel átszőtt, vallomásos leírásán túl a német (és nem csak a német) történelem három korszakának gondolati áttekintése is. Realitás és fikció, visszatekintés és mérlegszámadás és tanúságtétel az egykor kikezdhetetlennek vélt, majd darabjaira hullott hitről. Szembenézés önmagával, az őt ért vádakkal, szembenézés az NDK elmúlt négy évtizedével - s közben megidézi a 30-as években Amerikába szakadt német emigráció nagy nemzedékét, az emigránsok mai utódait is. Mindezt az igaz szépíró módjára: tárgyszerűen, vallomásosan, ironikusan, önironikusan...