A szerző az erdélyi egyházi viszonyokat és egyházközi kapcsolatokat vizsgálja a középkortól a 20. századig, végigkísérve az egyes felekezetek történeti fejlődésének szakaszait, a felekezeti erőviszonyok alakulását, versengését. Mindeközben különös hangsúlyt fektet azon események és folyamatok részletes vizsgálatára, amelyek bármely részt vevő fél identitásának, biztonságérzetének sérülésével jártak - és amelyek a későbbi évszázadok során gyakran további ellenségeskedést szültek etnikumok, felekezetek és egyházak között. Ugyanakkor koronként bemutatja azokat az időről-időre jelentkező kezdeményezéseket is, amelyek épp e sebeket igyekeztek enyhíteni, keresve a konfliktuson átívelő, összekötő, közeledést elősegítő pontokat.
Lukács Olga a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanáraként és a nemzetközi Healing of Memories (HoM) - Emlékek gyógyítása projekt tudományos munkatársaként szerzett többéves tapasztalatára építve törekszik a témához kapcsolódó szakirodalmi nézőpontok szintézisére, illetve e sajátos munkamódszert alkalmazva az eltérő történelemszemléletek és narratívák között feszülő ellentétek feloldására.
E megközelítés felvállalt célja, hogy a mindenkori másik, a megbántott fél történelemszemléletét is hangsúlyozza a tudományos diskurzusban, ezáltal is osztozzon annak fájdalmában, oly módon, hogy az lehetőséget adjon a különböző felekezetek számára egymás történelemszemléletének átélésére.
Talán e könyv is hozzájárulhat ahhoz, hogy minden Erdélyben élő nemzetiség és keresztyén felekezet átérezhesse saját felelősségét egy élhető és megbékélt jövő kialakításában.