Jobbágy Domokos az első világháborút követően több mint két évtizedig szolgált a magyar kémelhárítás budapesti központjának román arcvonalán. Az ő foglyuk voltam című visszaemlékezése 1944 decemberében vette kezdetét, amikor visszatért az ostromlott fővárosba. A szovjet kémelhárítás őrizetébe, majd hadifogságba került, ahol megörökítette a Szovjetunió szegénységét és saját nyomorúságukat. Hazatérését követően a magyar katona politikai rendőrség letartóztatta és egy esetlenül felépített népbírósági perben halálra, majd másodfokon szabadságvesztésre ítélték. Fegyházbüntetése kitöltése során tanúja volt a fogvatartottak megpróbáltatásainak, az egypártrendszer kiépítését szegélyező politikai tisztogatásnak és államvédelmi erőszaknak. 1956 októberében szabadult, de a szabadságharc bukását követően Ausztrián keresztül az Egyesült Államokba menekült, ahol papírra vetette emlékeit.