"A zal - kiejtve zsál - lengyelül más nyelven kifejezhetetlen érzemény; szomorúság, vágyódás, beletörődés, panasz és harag van egyszerre benne.
Ez az érzés köti össze e kötet különféle műfajú írásait; van köztük publicisztika, portré, zenei okoskodás, kórházi referátum és tárcanovella - de vidámkodó, harsány, ujjongó írást az olvasó ebben a kötetben ne keressen.
Nem olyan kort élek éppen.
Szomorúságom részben öröklött, adott, részben az engem körülvevő világ az, amely kedvemet szegi.
De azért élni még mindig szeretek.
És ha búsan, de mégiscsak: szeretnék is még egy darabig." (Bächer Iván)