Bram Stoker két olyan novelláját mutatjuk be, amelyek szerencsés véget érnek. Mintha Stoker írói pályája vége felé világszemlélete szétmarcangolt univerzumában megtalálta volna az összhangot, a harmóniát.
A Drakula vendége című elbeszélésben a hírhedt gróf személye csak közvetve jelenik meg, az elbeszélés végén, mint egy levél írója, amely egyenesen megmentőként tünteti őt fel. A megmentett elbeszélő, egy angol utazó a bajorországi München közelében kirándulásra indul. Kocsisa remegve motyogja el, hogy a Walpurgis-éj következik, a boszorkányszombat éjszakája. Az utazó elbocsátja a rettegő kocsist, és gyalog vág az útnak. Hóviharba kerül, végül egy temetőbe jut, ahol egy kripta bejáratánál húzza meg magát. Aléltan a földre kerül, s amikor föleszmél, a mellén keresztben fekszik egy nagy farkas. Egy csapat katona érkezik a megmentésére, a végén pedig kiderül, hogy kinek is köszönheti az életét.
A cigányasszony jóslatában egy boldog házas ifjú azt hallja a jövendőmondó cigányasszonytól, hogy hamarosan meg fogja ölni a feleségét. A felvilágosult fiatalember nem hisz neki, de utána egy sor esemény kikezdi ezt a bizonyosságot. Így jutunk el a fináléhoz, amely végső soron igazat ad mind az okkultizmusnak, mind a racionalizmusnak.