"Vigyázz velem, én luandai vagyok" - mondja a tízéves Joao Jorge, a gyarmatról származó fekete fiú, akit nénikéje visz Portugáliába, Lisszabonba, hogy ott nevelje fel. Miért nevezik később, fiatal férfiként "Istenkezének"? És miért kell meghalnia huszonkét évesen? A regény elbeszélője saját gyermekkorát s azzal együtt Portugália és a gyarmatok történelmét kutatja, hogy kiderítse, miért és hogyan gyilkolták meg az unokatestvérét.
Vieira W. G. Sebald nyomdokain jár, nem akar távolságot tartani a valóságtól, elbeszélője nyíltan azonosítja magát a szerzővel. Könyvének műfaja a regény, az önvallomás és az esszé metszeteként határozható meg. Életrajzot ír tényekből, emlékfoszlányokból, beszélgetésekből, személyes és történelmi, kultúrtörténeti adatokból. Nyomozásának legfőbb mozgatórugója a kérdés: Van-e szabad akarat, vagy sorsunk lépcsőfokai szükségszerűen vezetnek egy meghatározott vég felé? És egy újabb kérdés, mely az előzőből következik: Az elkerülhetetlen végzet, a sodródás csupán a kitaszítottak sajátja-e, azoké, akiknek semmijük sincs?