A kötet versei jórészt idegen közegben, Németországban, Stuttgartban íródtak. Ám épp a földrajzi idegenség távlatából látszik csak meg igazán az otthon idegensége, illetve válik megélhető valósággá az idegenség otthonossága. A nyelv biztonsága sem elég fogódzó: minden a közlés minimumára szorítkozik, a közös köznapira, a legelemibb érzelmekre.
A kötet világában továbbra is ott van a Csehynél megszokott művészetek közti átjárás (kivált a zenei ihletettség), a hagyományhoz és annak destrukciójához való ironikus-szatirikus viszony, illetve a személyes lét intimitásának és a közéleti szerepelvárások terrorjának szinte elviselhetetlenségig fokozódó, alig leplezett feszültsége.