"Mindig nagyon spontán törnek rám a vágyak, és ez gyakran káros."
Egy fiatal orosz költő a hetvenes évek közepén egyszer csak New Yorkban találja magát: ment ő is a sok ezer, főleg zsidó származású emigránssal, de legfőképpen a szerelmével, Jelenával együtt, hogy megtalálja a szabadságot és emberi méltóságát. S aztán pillanatok alatt az élet legaljára kerül - segélyen tengődik, az amerikaiak számára ő nem költő, hanem egy megvetett senki -, ráadásul Jelena is elhagyja: megszédítik a gazdag amerikaiak, s az őrült, nincstelen Edicska már nem kell neki.
De Edicskát kemény fából faragták: ha kell, az egész civilizációval szembeszáll szerelméért s leginkább azért, hogy önmaga maradhasson: független, gondolkodó, a világ berendezésén változtatni akaró emberi lény. Edicska forradalmár akar lenni, hogy fegyverrel a kezében harcoljon egy olyan világért, amelyben nem rabolhatják el egy szegény költő szerelmét, lelkét, méltóságát azok a pénzes és hatalmas emberek, akik Amerikában is ugyanolyanok, mint a Szovjetunióban.
A regény a nyolcvanas években nagy sikert aratott Nyugaton (Limonovot "az orosz Henry Miller"-ként reklámozták), majd a kommunizmus bukásának éveiben az egyik legnagyobb bestseller volt Oroszországban. Azóta is valóságos legenda - miközben Eduard Limonov már nemcsak az orosz irodalom különös, egyéni hangú képviselője, akinek óriási életmű van a háta mögött, hanem az orosz radikális ellenzék vezéralakja.
Eduard Limonov (eredeti nevén Eduard Szavenko) orosz író, költő és politikus 1943-ban született. Harkovi gyerek- és ifjúkora után Moszkvában vált az ellenzéki irodalom ismert alakjává, költeményei szamizdatban terjedtek. 1974-ben emigrált Amerikába, s New York-i élményeiről szóló, Ez vagyok én, Edicska című regényével a nyolcvanas években világszerte sikert aratott. Egy ideig Franciaországban élt, majd 1991-ben tért vissza hazájába, ahol azóta is az orosz politikai élet ellentmondásos alakja. 2001-től két évet börtönben töltött tiltott fegyverbirtoklás és az alkotmányos rend erőszakos megdöntésének kísérlete miatt. Számos regénnyel, elbeszélés- és verseskötettel a háta mögött ma már főként politikai esszéket ír.