Dosztojevszkijnek messiási álmai voltak...
Idegbeteg volt, maga is a játékszenvedély rabja, s folyton anyagi zavarokkal küszködött...
Mondják, hogy Raszkolnyikov-ot izgalmas detektívregénynek szánta; és valóban az is. De egyúttal olyan hű és aprólékos elemzése a gyilkos lelkiállapo­tainak, a tett elhatározásától kezdve a büntetés megkezdéséig, amilyen bizonnyal nincs több a világirodalomban. A szerző nyílt kártyával játszik. A bűnös kilétét nemcsak tudjuk, de vele reszketünk és szenvedünk az első pillanattól. Útközben a lélek különös titkaira bukkanunk. Dosztojevszkij (...) nem retten vissza attól, hogy lelki életünket folytonos ellent­mondásaival, összefüggéstelenségeivel és paradoxaival együtt ábrázolja. Zavarosságában az író beteges agymunkáját látták... Ma már tudjuk, hogy a lélek folyama valóban nem sima és logikus folyam... S kivált egy gyilkosnál!
(Babits Mihály)

Shakespeare óta valószínűleg Dosztojevszkij volt a világirodalom legnagyobb lélekalkotója és Pascal óta a legmohóbb szív.
(Cs. Szabó László)

Hitvány az ember... és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja.
(F. M. Dosztojevszkij)