A szerzőt az a szándék vezette, hogy megossza olvasmányélményeit, hogy egyfajta olvasókönyvet állítson össze a történelem iránt érdeklődő laikus olvasónak. Könyve idő- és térbeli fesztávolsága az 1920-as évektől a kétezres évek elejéig, a Wagner rajongók Mekkájától, Bayreuthtól, a háború pusztította Bagdadig terjed. Írásait öt nagy tematikus egységbe rendezte, úgy, hogy a fejezeteken belül az írások egymásra, egymásba épülnek, s reflektálnak is egymásra. Gervai Andrást leginkább egyén és hatalom viszonya, a kisember szenvedéstörténete, cselekvési lehetőségei izgatják, ezért nem a nagy történelmi folyamatokat akarta nyomon követni és megérteni, hanem alulról, közelről akarta láttatni a diktatúrák hétköznapjait, a gyilkos ideológiák hatását, következményeit, az elkövetők, cinkosok, áldozatok történetét, lélektanát. Előszeretettel választott az eseményeket személyes nézőpontból megvilágító, az egyén életére, pályájára, megpróbáltatásaira, magatartására, a történések apró, jellemző, érdekes részleteire ráközelítő opusokat.