Hermann Breith, a második világháború egyik legismertebb német páncélos tábornoka, ízig-vérig katonaember volt, aki már az első világháborút is felelős posztokon harcolta végig, megfordulva mind a nyugati, mind a keleti fronton. 1914-ben, alig huszonkét évesen már géppuskás századot vezetett. A háborút magas kitüntetések birtokosaként fejezte be. Az 1930-as évek elejétől részt vett a német páncéloscsapatok létrehozásában, így már ekkor együtt dolgozott számos olyan kiemelkedő katonai személyiséggel - például Heinz Guderiannal -, akik a második világháború során a páncéloserők meghatározó személyiségei lettek. Breithnek megadatott, hogy nem sokkal később a gyakorlatban is kipróbálhatta azt, amit elméletben lefektetett.

A második világháború során is harcolt mind a keleti, mind a nyugati fronton. Részt vett a lengyelországi, majd a franciaországi hadjáratban. A Szovjetunió elleni háborúba 1941 őszén kapcsolódott be, amikor korábbi anyaalakulatához, a 3. páncéloshadosztályhoz került hadosztályparancsnokként. A hadosztály élén elődje nem más volt, mint Walter Model, akivel a háború végéig jó kapcsolatot ápolt. Később az általa vezetett III. páncéloshadtest mindvégig a keleti hadszíntér déli szektorában harcolt. Hadtestét jellemzően kritikus helyzetekben vetették be, amiben nagy szerepe volt Breith megbízhatóságának és a krízishelyzetekben is megmutatkozó nyugodt temperamentumának.

A fegyveres konfliktusok bonyolult rendszerében a katonai vezetők kiemelt szerepet töltenek be: tevékenységük nagy befolyást gyakorol az események menetére. A második világháború harcai során számos katonai vezető bizonyította rátermettségét. Hermann Breith is közéjük tartozott, és parancsnoki tevékenységének megismerése mélyebb bepillantást enged a német katonai kultúrába, valamint a második világháborús hadviselés kevéssé ismert részleteibe. Kerekes András széles levéltári forrásanyagon nyugvó könyve izgalmas olvasmány a témában járatosak számára és azoknak is, akik kevés előismerettel veszik a kezükbe.