Az itt olvasható írások többsége a két világháború közötti
és közvetlenül azt követő irodalom-, művelődés- és
eszmetörténet több fejezetét idézi fel három, a korban
más-más szempontból meghatározó szerző révén.
A kötet első részében Kodolányi János életének,
életművének fontos elemei kerülnek középpontba, legyen szó akár nnországi kapcsolatairól, akár Vízözön (Vízöntő) című regényéről, vagy levelezéséről.
A Márai Sándor rövid akadémikusi pályafutására
vonatkozó tanulmány nem csak az író életének egy
érdekes szeletét eleveníti fel, hanem bepillantást enged
a tudományos/kulturális elit kétségbeesett útkeresésébe
is a Horthy-rendszer végén és a Magyar Tudományos
Akadémia 1945 utáni életébe.
A kötet harmadik részének két tanulmánya Szabó
Lőrinc újságírói pályafutásáról, és az Új Szellemi Fronttal való kapcsolatáról, valamint a második világháborút
követő, ellene folyó boszorkányüldözésről és ennek
utóéletéről szól.