Onetti 1950-ben írt nagyregényében - mely a XX. századi spanyol nyelvű irodalom egyik csúcsteljesítménye - célok és emlékek nélküli antihősök bolyonganak, és rettenetes tettek, véletlenek vagy kompromisszumok rabjaként vesztésre állnak az életben.
Mindannyiuk léte Brausentől, a főhőstől függ, aki forgatókönyvet ír, s teremtő ihlettel megalkotja a képzeletbeli Santa María mikrovilágát, benne a vergődő, sodródó szereplők hosszú sorával. S közben önmagát is megkettőzi, sőt megháromszorozza: létrehozza saját hasonmását egy Díaz Grey nevű orvos, valamint az ellenfele, Arce alakjában. Ám ezek a teremtett alakok egyszer csak kiszabadulnak teremtőjük hatása alól.
Onetti bravúrosan szövi a krimis elemekben is bővelkedő történetet, melyben a szálak megsokszorozva, gyakran párhuzamosan vagy épp körkörösen futnak, és előbb-utóbb befonják az alkotót és az olvasót is.
A sanzonbéli "rövid életet" a szerző ironikusan, sőt cinikusan értelmezi, s műve ironikusan utal az ars longa, vita brevis bölcsességére is; ám e modellértékű regényben végül mégis egyedül a művészetben talál menedéket a hős, s az álmodott álmot állítja szembe a rövid élettel.