Amikor Kolumbusz nyomdokában útra keltek az aranyra éhes spanyol és portugál konkvisztádorok Dél-Amerika, az "El Dorado" felé, termesztésen nem sejthették, hogy az Andok égbe nyúló hegyei között az aranynál is értékesebb kincset lelnek: a "papá"-t, a "földi almát", amely majd embermilliókat fog megmenteni az éhhaláltól. Nyolcezer éves perui sziklareliefek árulkodnak történelem előtti létezéséről és bizonyítják, hogy az "indios" nagyon is jól tudták: istenek ajándéka a csúnyácska alma.
A Spanyolországba érkezett első krumplipéldányok osztatlan sikertelenséget arattak. A gumó alaktalan volt, leprás végtagokra emlékeztetett, az íze kesernyésnek tetszett (nem mindenki tudta, hogy meg kell sütni-főzni), a kihajtott növénynél láttak már szebbet, virágai jelentéktelenek, sőt mérgezőek voltak. Követek, futárok, diplomaták, sőt kalózok szanaszét hordták ugyan Európában és az Újvilágban a krumplit, de mégis 2-300 év kellett ahhoz, hogy pápai áldással, fejedelmi parancsra és némi furfanggal valóban elindulhasson világ körüli hódító útjára.