Szerelmesregény Oroszországhoz: egy könyv, amely úgy mesél az orosz irodalomról, hogy azok is kedvet kapnak hozzá, akik eddig semmit nem olvastak a mai oroszoktól. Találkozott-e Dosztojevszkij és Tolsztoj a kibertérben? Hogyan indult, ha indult, Oroszország elnöke a bajba jutott hódarvak megmentésére? Miért szerette Lenin, a dadaista őspunk, a légyölő galócát? Vagy tán ő maga is hatalmas gomba lett volna? Ilyesfajta kérdésekre kapunk választ M. Nagy Miklós ironikus és önironikus - és persze személyes indíttatású írásából.

M. Nagy Miklós szerkesztőként, műfordítóként és kritikusként évtizedek óta igyekszik a kortárs orosz irodalmat megszerettetni a magyar olvasóközönséggel, most azonban szerzőként lép elénk. Különálló történetekként is élvezhető izgalmas, anekdotikus önéletrajzi műben idézi meg a klasszikusokat és az aktuális sztárokat: a hőslegendák alakjává emelkedett Majakovszkijtól kezdve a naphosszat lepkéket kergető Nabokovon át egészen a Hold létezésében erősen kételkedő Pelevinig. A klasszikusokat, akiket fordított vagy szerkesztett, valamint a kortársakat, akikkel találkozott, beszélgetett, együtt ivott, Moszkvában vagy Budapesten.

Kötete nemcsak szórakoztató és provokatív útikalauz a mai orosz kultúrához, hanem kegyetlenül őszinte múltfeltárás, ha úgy tetszik, mélylélektani időutazás is: az apa árnyékában töltött gyerekkorba, a katonaévekbe és a kollégiumi kalandok idejébe. Nem marad említés nélkül fásult nemzeti öntudat(lanság)unk, de még a néplélek aktuális állapotát mindig hűen tükröző foci sem. No és végül a nők, hiszen nélkülük egyaránt értelmetlen élet és irodalom. Felvonulnak leszbikus zombilányok, kombinéba bújt angyalok, Putyinról csillogó szemmel daloló bombázók... Orosz szépségek, akik végül talán mégis megmentik a világot.