"A 70-es évek Afganisztánja olyan változásokon megy át, amely elől az Alizada család sem bújhat el. Az olvasó, a könyv első felében egy család-, a másodikban pedig egy kalandregényt, kap, gyönyörű leírásokkal. Három generáción átívelő vándorlásról szerzünk tudomást. A költözésnek pedig mindig oka van. Hamid elindulásának indoka saját szemével tekintve gazdasági, mert egy barátja jobb életet ígér neki Iránban. Előtte azonban megismerhetjük ősei életét, akik a forradalmak, háborúk elől vándoroltak, és főhősünk kvettai léte is a mindennapos terrorról szól. Van-e lehetőség maradni ott, ahol a mollah azt terjeszti: "aki megöl akár csak egy hazarát is, megváltotta a jegyét a mennyországba"? A regényből megtudhatják a választ. Az emberöltőként történő helyváltoztatást a kényszer mellett a bizalom mozgatja: "fájdalom nélkül kilépni a múltból csak úgy lehet, ha a jövő boldogságot ígér." Kívánom mindenkinek, hogy ugyanúgy ragadja el a történet, mint engem. Biztosítson magának egy szabad estét, mert úgysem tudja letenni!

"Nem érted miért jöttem ide? Csak egy napot töltenél el abban a pokolban, nem kérdeznél többet. Tizenegy éves, felnőtt gyerek voltam... és menekült, már amikor elindultam. Pakisztánban semmibe vettek. A hazám, Afganisztán üldöz. A származásom, a vallásom miatt halállistára kerültem. Mert hazara vagyok. Én viszont azt mondom, ember vagyok. Ember, és ha már megszülettem, élni akarok. Valahol élnem kell!" (Hamid)"