Ki gondolná, hogy a szeméremcsupaszítás oldhatja egy kommunista kisváros frusztrációit? Pedig a diktatúra idején sokan apró, kézzelfogható örömökbe kapaszkodva evickélnek túl a mindennapokon. Ilyenek Papp Sándor Zsigmond regényének hősei is, akik esendőségükkel, kiszolgáltatottságukkal, infantilis vágyaikkal mind, mind a néhai diktátor gyermeki. Egy "babaházban" élnek a Törekvés utcában, és körülöttük mindenütt ott feszül Ceausescu üvegbúrája. Szerelem, felvonulás, árulás és félelem az életük melyben a mindent és a semmit csupán egy hajszál választja el egymástól - egy rosszkor elhangzó mondat, véletlen baleset vagy egy titkosszolga kedélyváltozása.
A regény felkavaróan, de vigasztaló humorral mesél Románia rendszerváltás előtti és azt követő időszakáról. Szereplői, akiken átgyalogol a történelem, hús-vér figurák, akik a történet végére jutva kivétel nélkül rokonaink és barátaink lesznek. Az ő életük is, Kertész Imre szavaival, valakinek szóló élet, és ennyiben - s csakis ennyiben- értelmes élet, ha magát az élet értelmét különben teljes homály borítja is.