Hamuból és füstből
Hamuból és füstből című regényével Blasband épp úgy elbűvölte az olvasókat, mint a kritikusokat (a könyv Rossel-díjat kapott). Az önéletrajzi elemekkel átszőtt történet az ifjú Iradzs Lévy emlékeit örökíti meg, akinek az iszlám forradalom idején családjával együtt menekülnie kellett hazájából, Iránból. Elbeszéli anyja családjának, a Hosseinik nemzetségének történetét, argentin zsidó apja életét, Cendres, egy fiatal prostituált iránti fájdalmas szerelmét, izraeli tartózkodását.
A regény két fő motívuma a szereplők gyökértelensége és a szerelem tragikus víziója. Iradzs elvesztette identitását, de a befogadó ország polgárainak életmódjához sem képes alkalmazkodni. Iradzs anyja nem tud sikeres üzletasszonnyá válni, apja az alkoholba menekül, bátyja, Maurice a férfiprostituált mesterségében véli megtalálni önmagát.
Nem csak Iradzs Cendres iránti szerelme maradt viszonzatlan: nagybátyja, Bizsan reménytelenül szerelmes lévén unokahúgába, Omideh-be, addig nézett a napba, amíg megvakult. Ifjú-Hosseini házasságai rendre válással végződtek.
A regény rendkívül mély érzéseket és gondolatokat tartalmaz. A cím első részére (hamu) utaló epizódok Maurice-nak egy féltékeny szerető általi megmérgezése, elhamvasztása, a forró szenvedély, amely Iradzsot Cendres-hoz fűzte, majd a fiatalember izraeli útja a bátyja hamvait tartalmazó urnával a viszonzatlan szerelmet és a halált írják le. Iradzs, hogy ne hagyja a múltat füstté válni, meg akarja írni emlékiratait. De próbálkozása kudarcra van ítélve, az írás képtelen életet adni a múltnak, ellenkezőleg: Minden szó elpusztítja az emléket, amit leír. A mondatok eltörlik gyerekkoromat. Az írás lehetetlenné teszi, hogy újra azzá legyen, aki volt. De szavaiból egy világ születik, még ha hamuból és füstből áll is.
