A Csehszlovák Köztársaság 1939. évi megszűnésével véget ért egy korszak az 1919-ben gazdát cserélt észak-magyarországi területek történetében. Egyúttal az új európai hatalmi-politikai állapotokkal összhangban új geopolitikai elrendeződés kezdődött. 1939 márciusában a Szlovák Tartománygyűlés - Hitler biztatására - kimondta az önálló és független szlovák állam létrejöttét, ugyanekkor Kárpátalja még vissza nem tért részeit - az ún. Erdős-Kárpátokat - Magyarország vette birtokba, és újból az ezeréves magyar haza részeként kezelte.

Popély Gyula, az egyik legismertebb felvidéki magyar történész jelen munkájában az 1939-1945 közötti szlovák-magyar viszonyt vizsgálja. Mindezt annak figyelembe vételével, hogy mindkét ország a Német Birodalom árnyékában élte a maga állami életét. Mindkettő tagja volt a háromhatalmi egyezménynek és ténylegesen hadat viselt a Szovjetunió ellen, illetve névlegesen hadiállapotban volt az angolszász hatalmakkal. A valóságban tehát "szövetségesek" voltak, ténylegesen pedig a legnagyobb ellenségek.

Popély Gyula (1945) történész, egyetemi tanár, az MTA doktora. 1990-ben a prágai parlament képviselője, 1991-1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig tanszékvezetője, 2002-2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004-2006-ban az egyetem rektorhelyettese. Kutatási területe a felvidéki magyarság 1914-1945 közötti története.