A főleg magyarországi németek által lakott Pusztavámon 1944. október 16-án a falu határában több mint 200 zsidó munkaszolgálatost gyilkoltak meg. A tragédia felderítése és a tömeggyilkosság emlékezete a mai napig vitatott és manipulált. Az esemény transznacionális jellege és a tömeggyilkossággal több országban foglalkozó intézmények tisztázatlan státusza mind ez idáig megnehezítették a történettudományos feldolgozást. Jelen kötetben a szerző emlékezetelméleti perspektívából, interdiszciplináris szemlélettel vizsgál meg több mint kétszáz tanúvallomást, több ezer oldalnyi dokumentumot és tanulmányok százait, illetve újságokat és emlékezethelyeket a "pusztavámi tömeggyilkosság" kérdéskörének komplex feltárása érdekében. Nemcsak az egyes szereplők szintjén jelentkező cselekmények, azok feltételei, terei és értelmezései állnak a fókuszban, de szociális beágyazottságuk, összefonódásaik és diszpozícióik is kibontásra kerülnek. Ebből a mikroanalitikus perspektivából tárulnak fel a makrotörténeti folyamatok politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági dimenzióival fennálló kölcsönhatások.