Milyen lehet az élet egy isten háta mögötti orosz faluban manapság? Nyikolaj Jeltisev rendőrnek nincsenek erről különösebb illúziói, és eszébe sem jutna felcserélni nyugodt és viszonylag kellemes életét a vidéki "idillre". De egy csúnya ügy miatt - amikor a kijózanítóban a kelleténél kicsit szigorúbban, azaz majdnem halálosan fenyíti meg a zajongó részegeket - nincs más választása, mint feleségével és fiával együtt kipróbálni a falusi életet.
Miután állását is, lakását is elveszti, új életet kezd: a család egyelőre meghúzza magát az öreg nagynéni rogyadozó kunyhójában, s házat kezdenek építeni, krumplit termesztenek, gombát és vadgyümölcsöt gyűjtögetnek, s aztán már vodkával is kereskednek...
Igaz, a falubeliekkel nem könnyű kijönni: munkája senkinek sincs, nem is nagyon érteni, miből élnek meg. És egyáltalán: életben lehet itt maradni?
Jeltisevéknek az a legfőbb reményük, hogy majd csak megjön a nagyobbik fiú a börtönből, és vele minden egyszerűbb lesz...

Talán még soha egyetlen könyv sem lett klasszikus olyan gyorsan, mint Roman Szencsin 2009-ben megjelent kegyetlen regénye (melyet mi leginkább Tar Sándor műveihez hasonlíthatunk).
Oroszországban az "újrealista" próza legjelentősebb műveként tartják számon - s lassanként a világ is felfedezi: megjelent vagy hamarosan megjelenik a francia, holland, svéd, lengyel, szerb kiadás.

Fordította: M. Nagy Miklós