"A kormányzás a legkisebb rossz okozásának művészete."

Sárközy Tamás legújabb könyve nem egyszerűen tudományos monográfia, sokkal inkább "kormányzati személyes történet". Úgy tárgyalja tizenegy magyar kormány munkáját, hogy megosztja olvasóival számos élményét és magánvéleményét is azokról a "szereplőkről", akikkel megismerkedett, kívülálló szakértőként együtt dolgozott.
Miközben arra keresi a választ, hogy mi a kormányzás lényege, hogy mennyiben változtak az állam funkciói és a kormányzás feladatai a globalizáció és az információs társadalom kialakulása következtében, vagy hogy mennyiben lehet egy kormányzás populista, és milyen hibalehetőségek vannak a kormányzásban, "személyes arcképcsarnokában" portrét fest az elmúlt több mint harminc év legmeghatározóbb politikusairól Kádár Jánostól Grósz Károlyon és Horn Gyulán át Gyurcsány Ferencig és Orbán Viktorig. Teszi mindezt a tőle megszokott és már-már elvárt cinikus-sztoikus hozzáállással, fekete humorral, mely számára az "önvédelem, az optimista fennmaradás eszköze".

"...ezt a könyvet a pártonkívüliség és a pártsemlegesség jegyében, "középről" szerettem volna megírni. Nekem szinte "tök mindegy", hogy balközépről vagy jobbközépről kormányoznak, csak a kormányzás legyen szakszerű és kulturált. Kicsit szaktudomány, kicsit jelentörténelem, kicsit visszaemlékezés ez a munka." (a Szerző)