Rainer Maria Rilke költészetének itthoni ismerői a költői életművet eddig többnyire szűkebb vagy bővebb válogatásban kapták kézhez (noha akadt olyan vállalkozás is, amely egy-egy kötetet hiánytalanul mutatott be az olvasóknak). Kiadásunk egyik újdonsága, hogy a nagy osztrák költő lírai életművének nagy vonulatát, a költő összes - saját szerkesztésben publikált - verseskönyvét kínálja az olvasónak. Ez az anyag hat kötetre rúg. Kiadásunk közli a hat világhírű kötet teljes anyagát (Az áhítat könyve, Képek könyve, Új versek, Új versek Második rész, Duinói elé­giák, Szonettek Orpheuszhoz), és kiegészíti azt a szerző két Requiemjével, valamint az 1906 és 1910 között keletkezett versanyaggal.
Rilke, mint tudjuk, nehezen megközelíthető, elvont gondolati tartalmakat görgető lírikus, és rajongóitól nemcsak szemelgető böngészést, szeszélyes kóstolgatást kér, hanem szívós elmélyedést, sőt (ahogy ő maga fogalmazott) alávetést is. Az azonosulást kötetünk több vonatkozásban is igyekszik megkönnyíteni. Egyrészt: immár egységes tónusban, egy fordító hangján olvashatjuk a műveket. Másrészt: a teljes anyag talán élesebb világításban mutatja fel az egyes darabokat is, mint az eddigi válogatások. Harmadrészt: könyvünk olyan fordító munkáját közli, aki évtizedek óta a titok iránti hűség jegyében, a magasság vágyának sejtetésével, a lehető legszabatosabb tükrözés örvén keverte ki ezt a Rilke-hangot.
Mert a verseket átültető Báthori Csaba most már évtizedek óta talán legfontosabb fordítói vállalkozásának tartja, hogy megtalálja Rilke centrális lírai közlendőinek egyik lehetséges, érvényes magyar változatát. A gyűjtemény igazi varázsa, meglehet, abban áll: itt mindig a mély költészet valóságát halljuk. Rilke azzá tesz bennünket, akik lehetnénk. És ha nem érjük is fel őt mindig sejtelmeinkkel, egyre nagyobb örömet nyújtanak megközelítési kísérleteink. Ha felfoghatatlan is egy értelemben, gazdagít a puhatolózás emlékezetével. Keresünk gyakran, néha találunk, de mindig boldognak érezzük magunkat a kételyek között is.