Gogol halála & Virág utca 3

"Mondom, éhen halt. Nem tudom pontosan idézni, csak a végét: Utolsó szavai ezek voltak: A létrát... A létrát!
Tíz éve meg a létrára nem emlékeztél, csak arra, hogy kenyérbe csomagolták, és elfelejtettek enni adni neki.
A piktorokat nézve jutott eszembe - valamikor én is tudtam járni ezeken a kétágú létrákon...
Nem hinném, hogy Gogol, utolsó órájában, kétágú létráért kiáltozott volna. Viszont az égi lajtorja is túl egyszerű megoldásnak tűnik."

Tolnai Ottó első kispróza-kötetei, az 1972-ben megjelent Gogol halála és az 1983-as Virág utca 3 a rövidtörténet műfajának különleges darabjai. A Gogol halála sűrítettebb, versszerűbb, helyenként mintha egy kortárs fiatal költőt olvasnánk; a Virág utca 3 epikusabb, állandó helyszínnel és szereplőkkel, ám mindkét esetben a hétköznapok látszólag jelentéktelen eseményei, töredékes történetei billennek át egy kiismerhetetlen imaginárius térbe. A képzelet alkotta átlátszó falú labirintusban azonos intenzitással jelenik meg a déli kolostorok angyalszárnyainak forrósága és a holdfény ragyogása a fegyvereken.