Dandaranda - Szerelem, biztonság, kutyák

Őszinte szerelmi vívódás vagy banális szócséplés? Szentimentális tudatfolyam vagy kocsmai ökörködés? Veres István regényében a szöveg átveszi a hatalmat a történések felett, és cserbenhagyja az olvasót. Utóbbi így gyakran képtelen eldönteni, mi az, amit még komolyan vehet a kínai lányokra vadászó biztonsági őr történeteiből, amelyekről helyenként a főhős sem képes számot adni. Ami viszont biztos, hogy a kutyák ehetőek, a tigrisember létezik, a régi barátnő újbóli felbukkanása pedig nagyon összekuszálhatja a dolgokat. A Dandaranda egy félresikerült love story, amely az abszurd és az irónia eszköztárával provokálja, de főleg szórakoztatja az olvasót.
"Remélem, Szun is összakapja magát, és főz valami emlékezeteset hazaérkezésem napjára. Krumplis knédlit párolt lilakáposztával és sült lapockával, túrós dödöllét, vagy lekváros barátfülét. Csak a mákos dandarandát nem tudom, kivel csináltassam meg. Bár ami azt illeti, egyik könyv sem említi. Lehet, hogy nincs ilyen étel. Azt viszont nem bírnám ki. Ha a barátmonya meg a pöcsmácsik elkészíthető, akkor a dandaranda receptjének is léteznie kell. Rekkenő augusztusi délután a szederfa alatt egy tál gőzölgő mákos dandarandával. Pirított zsemlemorzsával és kristálycukorral, jó fojtósan. Rá egy korsó sör, és máris meg vagyunk mentve. Ki fogja nekem megcsinálni a dandarandát, ha kiengednek? Egy kínai lánytól mégsem várom el..." (Részlet a könyvből)