Huszonöt évvel ezelőtt találkoztam ezzel a könyvvel, és szerencsémre ráakadtam a következő bekezdésre: 'Szuzuki rósit (...) nagyon jól ismertem. Halála után a róla készült képek egyre nagyobbak és nagyobbak lettek - a könyvesboltokban, a Zen Centerben, mindenütt. És ekkor azt gondoltam: Ó, te szerencsés fickó! Te híres lettél! De velem mi lesz?'. Ezt olvasván kitört belőle a nevetés. Azonnal nyilvánvaló volt számomra a beszélő őszintesége. És azóta ez a könyv mindig velem van, rendszeresen visszatérek hozzá, mint az inspiráció állandó forrásához. Katagiri rósi állandóan hangsúlyozza a gyakorlás őszinteségét és tisztaságát, amit az iskolánkban musotokunak hívunk. Cél, nyereség és tárgy nélkül. Bár ő nem használja ezt a szót, ez nem számít, mert végül is kizárólag erről beszél." (Myóken szerzetes)