Kevés olyan magyar politikust ismerünk, aki annyira sokoldalú lett volna, mint a 19. és a 20. század fordulóján az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán a miniszterelnöki pozíciót három alkalommal, a pénzügyminiszteri tárcát ötször is betöltő államférfi , aki a móri Lamberg grófok jószágigazgatójának fiaként, nemesi cím és vagyoni háttér nélkül jutott el a legmagasabb állami tisztségig.

Wekerle Sándor ilyen személyiség volt, olyan államférfi, aki tehetségét és pénzügyi-jogi szaktudását, szervező- és kompromisszumkészségét kamatoztatva oldotta meg kora számos politikai és közgazdasági kihívását, vezetett be a magyar állam működésére és a társadalmi fejlődésére nézve is meghatározó reformintézkedéseket, jogszabályokat. Ezek közül kiemelkedik az egyházpolitikai törvények elfogadtatása, különösen a polgári házasság bevezetése, az államháztartás hiányának megszüntetése és az aranykorona bevezetése. Mégis sokáig háttérbe szorult munkásságának és érdemeinek bemutatása, közel száz év kellett ahhoz, hogy az utókor újra felfedezze és elismerje teljesítményét.

E könyv a Monarchia pénzügyi-gazdasági fejlődését meghatározó aranyalapú valutára történő áttérés folyamatát mutatja be az olvasónak. Bepillantást ad a politikai, jogi és pénzügyi államközi egyeztetések boszorkánykonyhájába, amelyet magyar oldalról Wekerle Sándor kezdeményező fellépésével, irányításával, szövetségben az osztrák politikusokkal és pénzügyi szakemberekkel végül sikerre vezetett.

A szerző gazdag forrásbázisra, budapesti, bécsi és berlini levéltárakban végzett új kutatásokra támaszkodva mutatja be a valutareformot a szakmai érdeklődőknek és a nagyközönségnek. Mindezt Wekerle Sándor történelmi személyisége, politikusi pályája köré felfűzve, amely számára nemcsak a I. osztályú Vaskorona-rend, a Monarchia legmagasabb állami kitüntetésének átvételét eredményezte, de minden valószínűséggel az 1892-ben történt első miniszterelnöki kinevezését is megalapozta.

Az államférfi halálának 100. évfordulójára megjelenő kötetet rövid életrajza teszi teljessé, hozzájárulva ahhoz, hogy a Monarchia igazi "aranyembere", Wekerle Sándor teljesítménye, személyes példája megfelelő helyet és elismerést kapjon nemzetünk történelmében.