Szerelmes verseim

Hőségben ágyadon fekszel ruhátlan, /hajad sötét, bőröd kéken ragyog; /moccanni sem merek a szöglet-árnyban, /mert rád terülnek mind a csillagok.
"Nem igyekszem megörökíteni személyem, életem, vágyaim, érzelmeim, gondolataim kis szamárfészkét, nagyjából ugyanolyan, mint bárkié. Inkább, ami bennem az alig ismert mélyrétegekből fölfakad, kevéssé személyi, sokkal inkább általános-emberi" - írta Weöres Sándor egyik prózai írásában, s bár úgynevezett szerelmi lírájában is ezt az általános emberit igyekszik kiemelni, mindezt a személyes vonatkozások hitelesítik.
E kötet darabjai - nagy részük csak a hagyatékban maradt fenn - az idézett elvek jegyében nem annyira a szeretett nőkről szólnak, mint a szerelem élményéről és magáról a költőtől. A versek szenvedélyessége és szuggesztivitása, keletkezési körülményeik titokzatossága kiváltja azt az érzést, amit Weöres Sándor elérni kíván, hogy olvasóinak "idegei borzongjanak, mint kifeszített húr a szélben", a kapott élmény annyira megrázza őket, hogy ne tudjanak fölötte gyorsan napirendre térni.
A versgyűjteményt Orosz István különleges rajzai díszítik.