"Ezzel az írásművel az a célom, hogy emléket állítsak azoknak a bátor férfiaknak és nőknek, akik a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, majd a Bajcsy-Zsilinszky Társaság (BZST) által nyújtott keretek között az adott lehetőségekkel élve kifejezésre juttatták elkötelezettségüket szóban és cselekedettel egy jobb, szebb, magyar értékek és demokratikus önkormányzó elvek szerint felépítendő Magyarország iránt a 20. század utolsó éveiben. Különösen erős a tartozás érzése bennem az alapítók megörökítésre méltó szolgálata és feladatvállalása tekintetében.(...)

1987-1989 között - a szervezet második életszakaszában - folyamatosan megerősödött a politikai-szellemi önállóság, mely végül az 1989-ben hatályba léptetett egyesületi törvény rendelkezéseit felhasználva 1990 elejétől egyesületi formában működött tovább. Ekkor szervezetileg is megszilárdult, elfogadta programnyilatkozatát, alapszabályát, szervezeti, működési szabályait. 1990 elejétől egyértelmű volt, hogy a szervezet nem alakul párttá - ezt a döntést nem minden vita nélkül hozta meg. Ezzel politikai szerepének önkéntesen olyan korlátokat állított fel, amelyek megpecsételték jövendő sorsát, jelentősen mérsékelték politikai szerepét."