Magyar közmondások nagyszótára
A Magyar közmondások nagyszótára közmondások mellett szólásmondások, szállóigék, közhelyszerű szólások, szentenciák, parabolák és időjárási regulák gyűjteménye is. A szótár 2000 ilyen frazeológiai egységet értelmez, magyaráz.
Nyelvünknek ezek a "virágai" azért értékesek számunkra, mert nemzedékről nemzedékre szállva őrzik és közvetítik az elődök tapasztalatait, megfigyeléseit. A Magyar közmondások nagyszótárában jelenik meg először nemzeti kultúránk ezen értékes részének átfogó és sokoldalú feldolgozása.
A gyűjtemény a magyar földön keletkezettek mellett az idegen eredetű, de a magyar nyelvben meghonosodott közmondásokat is tartalmazza (főként bibliai, illetve görög és latin eredetűeket). Amennyiben ismert, minden esetben megadja a közmondás forrását és szerzőjét.
A szótár a közmondás legnépszerűbb alakja mellett tartalmazza annak változatait is, valamint bokorba szedve megadja a vele rokon, illetve ellentétes értelmű közmondásokat.
A közmondások használatát 5500 példa szemlélteti a XVIXX. századi magyar irodalomból. A szótár bőségesen idéz régi irodalmunk képviselői (pl. Bornemisza Péter, Pázmány Péter, Mikes Kelemen) és a nagy klasszikusok (pl. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond) műveiből. Napjaink kiválóságai (pl. Sütő András, Vámos Miklós, Esterházy Péter) és korunk folyóiratai is számos példának a forrásai. A szótári rész végén teljes körű szómutató található, melyben az olvasó együtt láthatja azokat a közmondásokat, melyekben az adott szó szerepel.
A Magyar közmondások nagyszótára a legszélesebb körű közönség számára készült. A nyelvészek, irodalmárok, néprajzkutatók, újságírók, fordítók és a magyar nyelv tanárai mellett iskolások, egyetemisták, a magyar nyelv és irodalom szerelmesei vehetik hasznát.
A kötet szerzője, T. Litovkina Anna Magyarországon és külföldön egyaránt elismert közmondáskutató, három könyv szerzője és hat könyv társszerzője. Közel száz tanulmányt írt a közmondásokról magyar, angol, orosz, német és francia nyelven. A Nemzetközi Folklórlingvisztikai Kutatócsoport vezetője.
