A kötetben közölt hét írás a konszolidáció értelméről, feltételeiről, megvalósult példáiról és kudarcairól folytatott hosszú viták nyomán készült. A hazai közbeszédben a konszolidáció elé ragasztott olyan személynév, mint amilyen Bethlen Istváné vagy Kádár Jánosé, történetileg meghatározó jelentőségű, és a társadalom egészére vonatkozóan utal bizonyos megszilárduló rendezettségre. Ettől eltérő a konszolidáció azon felfogása, amikor ez közvetlenül csak a demokráciára, mint egy politikai szisztéma konszolidációjára vonatkozik, miként 1989-et követően vált közkeletűvé. Ez utóbbi csak közvetve jelentheti a társadalom egészének kiegyezéses kiegyensúlyozottságát. Formális társadalmi szerződéssel, vagy anélkül, a társadalmat összetartó kötőelemek éppoly fontosak, mint a készség és a képesség a rugalmas változásra. A haza üdve végett - persze. A kötet írásai ezeket a kérdéseket mérlegelik, s hasonlóan a Korridor kutatócsoport eddig megjelent munkáihoz, az egymással is vitatkozó szerzők nem a lárma növelését, hanem a jobb megértést szeretnék szolgálni.