Szemfényvesztők - Német szerző magyar történetei
"Hans-Henning Paetzkéről köztudott, milyen rendkívüli érdemei vannak a kortárs magyar irodalom átültetésében és németországi népszerűsítésében. Azt már kevesebben tudják, hogy igen érdekes élete volt, mely több regényhez is elegendő anyagot adna. Az igeidő természetesen folyamatos múltat jelent, mely a jelen pillanatig tart; azért "volt" érdekes ez az élet, mert Paetzkének immár elegendő rálátása van ifjúkora eseményeire, és elegendő távolságra van attól a fiatal férfitól, akivel a 60-as, 70-es években azonos volt, ahhoz, hogy az élet akkori eseményeit és a bennük kavargó szereplőket regénnyé alakíthassa." (Márton László)
"Leo Kleinschmidt a hat évtizedes vándorlásával egyedül több élményben részesült, mint egy fél tucat más ember, aki nem változtatta annyit a helyét. Az olvasó sorsokkal találja szemben magát, és a leghiggadtabb is összeborzad, amikor Maria Piontekkel, a szocialista társadalomból sem száműzhető megrontás áldozatával találkozik." (Karl Corino)
"Küzdelmes az élet, Paetzke úr, csupa döntés, amelyekről csak utólag derül ki, hogy jó volt-e vagy rossz, és súgja is egy belső hang, amelyre ráhagyatkozni nem árt. Elég bírálatban részesít a világ, legalább te magaddal kössél békét, ne ellenkezz a belső hanggal, mert az úgysem fog elnémulni. Hogy a nagy történelem mit súg, az bizonytalan és sokféleképpen magyarázható, de ez a halk susogás az igent és a nemet mindig egyértelműen mondja, csak talán mi vagyunk szórakozottak és figyelmetlenek." (Konrád György)
"Amit az alterego Leo Kleinschmidtről megtudunk, azt önmagunkról, hányatott életű nemzedékünkről tudjuk meg. E különös kalandregény - vagy nevezzük inkább a műfaj eredetére utalva "Schelmenroman"-nak, kópéregénynek - voltaképpen a főalakból él, aki Simplicissimus, Candide és Kakuk Marci rokona. Miközben látszólag sodródik a kelet-európai sors stációin, valójában minden és mindenki, ő maga is csak ürügyül szolgál e ma már múltba tűnő világ felidézéséhez. Vásári komédia nézői vagyunk: a mutatványos bódé egyszerre szolgál tragédiával és bohózattal." (Dalos György)
