A könyv Hegedüs Péter, azaz "Hege" kalandos életét mutatja be. 1953. november 25-én látta meg a napvilágot, amikor az Aranycsapatként ismertté vált válogatottunk története egyik legnagyobb diadalát aratta. A "főhős" Kaposváron tagja lehetett annak a legendás labdarúgó-együttesnek, amely a Rákóczi történetében - három év alatt három osztályt ugorva - először jutott fel az élvonalba. A Haladás kapuját zsinórban 135 NB I-es találkozón védte, ezek közül az egyik - talán élete mérkőzése -, a Ferencváros elleni, ahol 10-es osztályzatot kapott.
Rendkívüli tehetsége volt a kapusposzthoz, pompás reflexekkel rendelkezett, megvolt benne az alázat a futball iránt. Felejthetetlen mérkőzések kötődnek nevéhez, ahol lehúzta azt a bizonyos rolót; ahol megbabonázta az ellenfél csatárait. Mellette bohém viselkedésével, trükkjeivel szórakoztatta a közönséget, rajongtak érte a szurkolók. Ha nála volt a labda, nem lehetett nem rá figyelni. Az ifjú Király Gábort is lenyűgözte páratlan egyénisége, aki Hege miatt választotta a kapusposztot - és ezáltal is nagy szolgálatot téve a magyar labdarúgásnak.
Amit önmagáról vall, ars poeticájának is beillik:
"Bohóc volt a becenevem, és ez engem egyetlen percig sem zavart. Ne felejtsük el, hogy a bohóc egy művész, aki nevettet és szórakoztat. Én mindig arra törekedtem, hogy aki a nézőtéren ül, jól érezze magát."