Mária Magdolna - A tizenharmadik apostol evangéliuma

A Krisztus utáni 33. évben egy állapotos nő, egy idősebb, beteges külsejű férfi és egy kamasz fiú vándorol valahol az etióp fennsíkon. Céljuk ismeretlen, nem tudni, miért vállalják a veszélyt, amelyet a vadállatok és a helyben élő harcos népek jelentenek rájuk nézve. Az egyik városállamot kormányzó királynő fogságába esnek, és miután megkezdik kihallgatásukat, kibontakozik egy olyan történet, amelynél szebbet és igazabbat talán még senki sem hallott.
Mária Magdolna és a haláltól megmentett, szörnyű tette démonaival küzdő Júdás szavaiból a törzs királynője megismeri Jézus, a Krisztus életének, halálának és feltámadásának történetét; megismeri azokat a részleteket is, amelyek a Újszövetség Népe előtt is rejtve maradtak.
A szerző nagy elődei, Levi H. Dowling és Nicolas Notovitch műveire, valamint az Esszénus halottaskönyvre, a nazoreánusok legendáira, a Mária Magdolna evangéliuma címet viselő apokrif iratra támaszkodva - ezeket egy mozaik darabkáiként használva - állította össze a képet: azt a történetet, amely fellebbenti a fátylat Jézus életének első szakaszáról, a távoli Keleten tett útjairól, tanításairól és arról, hogy Isten Fia valójában az Ember Gyermeke is volt.