Tejföl, az öreg, sajtgyártó kecske, észreveszi, hogy valaki az éj leple alatt kiharapdál a kész sajtjaiból. Nagyon megdöbbent, hiszen a pince, ahol a sajtjait érlelte, eddig biztonságosnak tűnt, minden este gondosan bezárta és az ajtó most is zárva volt.

Tanácstalanságában Vel-úrhoz a falu híres hörcsög detektívjéhez fordult, aki eddig még minden rejtélyt megoldott.

Vel-úr nyomozását hű társa, Dr. Szotyi a kissé falánk, de nagyon okos hörcsög doktor segíti.

A két jóbarát kideríti, hogy a torkos sajtrágcsáló a falu köztiszteletben álló tagja, aki nem tudott ellenállni a finoman illatozó sajtoknak, ezért minden este egy-egy kis darabot kirágcsált belőlük és elraktározta magának későbbre.

A mese végén - miután minden titokra fényderült - kiderül mennyire fontos a hibáink beismerése és még fontosabb a beismert hibák megbocsátása.

Vel-úr és Dr. Szotyi nyomoznak, hogy megtudják, ki a titkos sajtrágcsáló.


Az Árnyas-erdő falu melletti szélén, ahol a gyerekek szívesen játszottak és a felnőttek gyakran pihentek, furcsa hangok és árnyak jelentek meg esténként.
Egy nap Pipacs, a szajkó hírnök, rémülten hozta a hírt: a falu főterén álló régi kőszobor eltűnt.
Vel-úr és Dr. Szotyi azonnal a helyszínre siettek, ahol Döme, a teknős és Tejföl, a sajtkészítő kecske már vártak rájuk.
A szobor helyén csak néhány furcsa lábnyomot és egy titokzatos, félig elégetett levelet találtak.
Vel-úr óvatosan felemelte a levelet és olvasni kezdte: "A szobor igazságot rejt, és csak az találja meg, aki merész és hűséges."
A nyomozás során kiderült, hogy Csörte, a kópé patkány különös terveket szőtt, és az erdő mélyén valaki titkos dolgot rejtett el.
Vel-úr és Dr. Szotyi nemcsak a szobrot hozták vissza, hanem meggyőzték Csörtét is, hogy a barátság és az őszinteség fontosabb minden kincsnél.