Bán Szabó Laura (Szabó Erzsébet) Szolnokon született, ahol jelenleg is él. Gyermekkorától vonzódik az irodalomhoz. A mesék, könyvek csodavilága kis korától kezdve egyre jobban elbűvölte. Majd a középiskolai évek - Szolnokon a Verseghy Ferenc Gimnázium nyelvtagozatos osztályába járt - megéreztették vele a magyar nyelv páratlan szépségét, lírai gazdagságát. Az egyetemi évek aztán kiteljesítették a költészet iránti vágyát. Már az első publikációiban - amikor még Szabó Erzsébet néven jelentek meg írásai - erőteljesen megmutatkozott az a szociális érzékenység, másokért érzett felelősség, amely aztán később minden versére és prózai írására egyaránt érvényessé vált. Nem véletlen az sem, hogy a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar pedagógia szakán folytatta tanulmányait, szerzett diplomát. Óvodai intézményvezetőként, majd megyei gyermek-és ifjúságvédelmi főtanácsosként meghatározó személyisége, szakmai tekintélye lett Szolnok városának és a megyének. Az Oktatási Minisztériumtól 1986-ban Miniszteri Dicséretet kapott. Ez az elismerés ugyan elsősorban a pedagógusnak szólt, mégis hatással volt Bán Szabó Laura verseire és prózai munkáira is.1993-ban pedagógiából doktorált. Pedagógiai szakértőként (1998-2003), az amerikai Gallup Intézet minőségbiztosítási vezető konzulenseként (1999-2004), J-N-Sz Megyei Nevelési Tanácsadó Intézet vezetőjeként, iskolaigazgatóként (2004-2008) a szakma minden árnyalatát, szociális és pedagógiai kihívását láthatta, érezhette. Ez a sok irányú tevékenység - élettapasztalat - egyre erőteljesebben megmutatkozott, megmutatkozik Bán Szabó Laura alkotásaiban. És nem csak megmutatkozik, hanem ráébreszti az embert, az élet soha meg nem ismétlődő értékeire, ahogy ő maga írja e könyv mottójaként:

„A pillanat varázsa nem abban rejlik, hogy gyorsan elillan,
hanem hogy nem tér vissza soha többé.”

Ez a gondolat áthatja Bán Szabó Laura a Végtelen kapujában című szépirodalmi kötetének egészét. Ha ki akarunk emelni néhány verset, akkor mindenképp a következőkre gondolok: Kérdések, Tavaszünnep, Csak együtt, Életkép, Könyvek között, Trianoni ének, 1956, Számvetés egy fénykép előtt (Spangár András díjas), Hazafelé, Legkedvesebb diákjaimnak, Mikor Isten csodát tesz , Csonkolt anyanyelvünk, A Végtelen kapujában.
Hűségről, tisztességről, az élet mélységes tiszteletéről szólnak ezek a versek. Bán Szabó Laura emberi és költői líraisága, megható közvetlensége felemelő olvasmány a mai világban: elgondolkodtat és megnyugtat. A szintézisteremtésnek egy olyan fejezete ez a könyv, amely újra és újra a kezünkhöz kéredzkedik. Korábban két regénye jelent meg: Míg a Nap delelőre ér (még Bán Laura név alatt), Drága Bátyám (Országos regényíró pályázat I. helyezett).
Tagja a Magyar Nemzeti Írószövetségnek.

Madár János
József Attila- díjas költő
a Magyar Nemzeti Írószövetség Elnöke