"Szerintetek az boldog, aki nem birtokolja azt, amit akar?" Tagadóan válaszoltak. "Hogy is van ez? Mindenki boldog, aki birtokolja azt, amit akar?" Erre anyám így szólt: "Ha jó az, amit bírni akar, akkor boldog, ha azonban rossz dolgot akar birtokolni, még akkor is szerencsétlen, ha tulajdonában van." Boldogan rámosolyogtam: "Anyám, a filozófia fellegvárát hódítottad meg! Mert kétségkívül csupán a szavak hiányoztak hozzá, hogy ugyanúgy fejezd ki magad, mint Tullius. A Hortensius-ban, a filozófia dicséretéről és védelméről írott könyvben ugyanis ezt írja: 'Íme, ezt állítják azok, akik bár nem filozófusok, mégis serények a vitatkozásra: mindenki boldog, aki úgy él, ahogy akar.' Ez természetesen hamis állítás. Mert valamilyen meg nem engedett dologra vágyni az maga a legnagyobb szerencsétlenség. Kisebb boldogtalanság, ha nem kapod meg azt, amit akarsz, mint ha olyat akarsz megkapni, amit nem szabad. A visszás akarat több rosszat hoz magával, mint amennyi jót a szerencse." E szavak hallatán oly lelkesedés fogta el, hogy csaknem elfeledkeztünk asszonyi voltáról és azt hittük, valamilyen híres férfiú ül közöttünk."