A boszorkányhit két fő irányzatát fekete és fehér mágiának nevezik. A fehér boszorkányság a kelta hiten, a Diana-kultuszon és egyéb termékenységi rituálékon alapszik. A fekete mágiához, az úgynevezett sátánizmushoz tartozik az ördög tisztelete, a sátáni praktikák, néha a perverz szexualitás, az emberáldozat és a gyilkosság is. A sátánisták magasabb vagy kedveltebb istenségnek tartják az ördögöt. Tehát pontosan ellentéte a keresztény hitnek.
A két variáció központi kultikus ünnepe az úgynevezett boszorkány szabbat, amelyen általában mindkét nem tizenhárom tagja vesz részt. Így őrizték az évezredek alatt megszerzett tudást és így adták tovább. Gyakran sajátították el a természet bonyolult erőit a jósok, a gyógyítók és a bábák.
Az éjszakai ünnepeket szigorúan eltitkolták a hatóság és a vallási vezetők elől. Voltak ugyan vezető férfiak és vezető nők, de nem volt hierarchia; minden beavatott egy napon pap vagy papnő lehetett, rituálét tarthatott, vagy beavathatott egy novíciust.
A boszorkány szabbat egy kis baráti társaság minden tagját érintette. A rituálék, mielőtt háttérbe szorultak volna, kedvelt találkozási lehetőségek voltak arra, hogy a titkokat és a varázsigéket kicseréljék.
A mágia és a varázslás mindig is a boszorkánysághoz tartozott. Mindkettő azt állítja, hogy az erői természetfeletti forrásokból származnak. Ha jobban megfigyeljük a mágiát, akkor megállapíthatjuk, hogy az ügyesség, az intuíció és a tudományos felismerések kombinációja, amelyek közül mind a három a misztikus tapasztalatokon alapszik. Ezért a mágiát meg kell különböztetni a boszorkányságtól.