A ceglédi laktanyák és a helyőrség története 1949-ig

Cegléden a török kiűzése után állandóan tartózkodtak lovas katonák. Hogy ne a lakosságnál kelljen elszállásolni őket, 1874-ben a város felépítette az első huszárlaktanyát a Szolnoki és a Törteli út találkozásánál. Ebbe a kaszárnyába egy század lovas katonát és egy ezred- vagy osztálytörzset szállásoltak el. A lakanyát a város építette és tartotta fenn, a katonaság bérelte. A katonák fogyasztása biztos piacot jelentett a mezőgazdaság számára, jövedelmet biztosított a gazdálkodóknak. 1905-ben épült fel az újabb, egy huszárosztályt és az osztálytörzset befogadó, kényelmesebb laktanya. Ebből a kaszárnyából indultak a ceglédi nyolcas huszárok az első világháború harctereire. A háború alatt szerb internáló- és orosz fogolytábor volt a laktanyában, majd a proletárdiktatúra bukása után a vöröskatonák fogolytábora. A foglyokkal túlterhelt épületek a háború végére megrongálódtak, és a szorító pénzhiány miatt csak több év után sikerült annyira helyreállítani, hogy az új magyar hadsereg, és a haderő korlátozása miatt csendőrségnek álcázott, "rejtett" katonaság beköltözhetett. A második világháború előtt épült a páncélos kaszárnya, és bővítették a huszárlaktanyát. Innen indultak a csapatok az elcsatolt országrészek visszavételére. A hadsereg modernizálása során a huszárlaktanyát is páncélosok számára alakították át. A városunkban elhelyezett gyalogzászlóalj számára nem volt hely a két laktanyában, ők a városban szállásoltak. A háború során a csapatok a frontokra vonultak, csak
a pótalakulatok maradtak Cegléden. Miután a szovjet csapatok elfoglalták Ceglédet, a két laktanyában rendezték be a Kárpát-medence legnagyobb szovjet fogolytáborát. 1949-től 1991-ig a megszálló szovjet csapatok tartózkodtak a kaszárnyákban.
A laktanyák mindenkori lakói feliratokat készítettek az épületek nyerstégla falaira, és a feliratok nagy része megmaradt. A könyvben a laktanyák építésének történetét, a katonai alakulatok életét ismertetjük békeidőben, és a küzdelmeiket a háborúk során.